Az új blogom - Élet LEGO-országban

Mától útjára indult a legújabb blogom, aminek Élet LEGO-országban címet adtam, mert a LEGO Dánia hazája. Első cikként megpróbáltam a kezdetekről írni, ami jelen esetben a távkapcsolat. Remélem hasonló lelkesedéssel fogjátok olvasni azt is mint a Makeupmaniát. Ha tetszik az új blog, akkor kérlek nyomjatok a követés gombra!

http://daniaerasmus.blogspot.hu/2012/07/tavkapcsolat_06.html

Valami új kezdete...

Úgy érzem 4 hónap hallgatás is csönd után elérkezett az idő, hogy újra billentyűzetet ragadjak és elmeséljem nektek mi történt velem ezen idő alatt. A poszt elég személyes hangvételű lesz, egy kis betekintést nyerhettek a privát életembe, de azt hiszem ennyivel tartozom nektek. 

Elkezdhetnék mentegetőzni, sorolni az indokokat, hogy miért is nem írtam a blogot tovább, de ehelyett inkább elmesélem nektek mi történt. Kezdjük is a legelején márciussal ahol abba maradt a blog. Ekkor vettem részt egy nemzetközi diák konferencián Törökországban, amiről még olvashattatok is. Így vissza tekintve sors szerű volt az az út, mert innentől kezdve minden megváltozott. Tudjátok előtte mindig olyan dologra/társra vágytam, aki/ami egyszerűen csak kérdezés nélkül berobog az életembe, fenekestül felforgat mindent és egy teljesen új világot tár elém (túl sok romantikus film az oka azt hiszem :)). Aztán jött Törökország és megkaptam amire vágytam.... néha pedig az ember nem tud mit kezdeni vele teljesen megrémíti, letaglózza a dolog. A szerelem már csak ilyen... szokták volt mondani. De az valami más volt, nem a csöpögős romantikus filmek féle nagy ájlávjú, hanem amikor tisztán, egyszerűen mindenféle kétség nélkül tudod, hogy Ő az. Amikor úgy ébredsz fel, hogy életed hátralévő minden percét ezzel a csodálatos emberrel szeretnéd tölteni. 

Csak sajnos nem minden fenékig tejföl, mint ahogy ez a történet sem, mert köztünk van 1500 km, jó pár ország, az anyanyelveink. Aki volt már távkapcsolatban, annak azt hiszem nem kell bemutatni ezt a helyzetet. Fel emészti az energiánk nagy részét az órákig tartó levelezgetések, skype beszélgetések és az, hogy soha nem fogok tudni hozzá szólni úgy magyarul, hogy azt nem csak érteni, hanem érezni is tudja. A hiány érzése alattomos dolog, az elején nagyon fáj, hogy nincs veled, majd hozzászoksz, ami igazából  egy vegetáció. Amikor viszont együtt vagytok akkor megpróbáltok mindent bepótolni amit csak tudtok, de ezt nem lehet. Nem lehet bezsúfolni 2 hónapot 3 hétbe. De a szerelem már csak ilyen, feltétel nélkül elfogad mindent, és küzd a másikért. 

Aztán ott volt még nekem az iskola, sokan köztetek tanul felsőoktatásba, így azt hiszem tudjátok mit jelent egy-egy vizsgaidőszak. Én pedig túlvállaltam magam vele. Törökország után beterveztem magamnak még egy nemzetközi hetet, így összességében 1 hónap hiányzásom volt az iskolából, plusz mínusz  néhány zh is. És hogy még ez ne legyen elég, ott volt még a nyakamon a középfokú angol nyelvvizsga is, április közepén. De  ahogy teltek múltak a hetek, a terhek is egyre kisebbek lettek, mindent sikerült végig csinálnom, a nyelvvizsgát, az iskolát csúszás nélkül, a vizsgaidőszakot (csókoltatlak vállalti pénzügy). 

De ott volt még nekem az én kis szerelmes szívem, ami hozzá vagyis inkább Dánia felé húzott. Egyik nap pedig megláttam egy ösztöndíjfelhívást, ami fél évre és Dániába szólt, ugyan nem pont abba a városba, ahol ő él, de vonattal csak 30 perc. Így hát neki álltam a pályázati anyag leadásának, amit ha valaki csinált már tudja, hogy nem kis feladat. Minire zsugorodott gyomorral és remegő kézzel mentem el a meghallgatásra, amint eldöntötték, hogy mehetek vagy sem. 

Kiválasztottak. Talán ez volt életem egyik legboldogabb és legszomorúbb napja. Azzal lehetek akit mindennél jobban szeretek, de közben pedig nem láthatom a családomat fél éven keresztül. Itt tartok most, hogy augusztus közepétől, Koldingba költözök, és az IBA-n fogok sales and marketinget tanulni. Hogy jól döntöttem e? Majd elválik! 

Így úgy érzem ennek a blognak vége szakad most, az nem ígérem, hogy sose fogok újra beauty témáról írni, de most egy jó ideig nem. Úgy döntöttem, hogy helyette egy fajta személyesebb naplót fogok vezetni, amiben a kinti életemet, az előkészületekről, a kijutásról és az Erasmusról lehet majd olvasni. Így hát megköszönöm nektek az eddigi figyelmeteket, a sok sok szeretetet és remélem majd legalább annyian fogjátok a másik blogot olvasni, mint ahogyan ezt.

Ölel titeket,

Bunny

Essence - Catrice tavaszi sajtótájékoztató

Kezdő, most már talán korosabb bloggerként minden vágyam az volt, hogy egyszer én is bekerüljek a nagyok közé :) Szerintem tudjátok kikről beszélek, a magyar beauty bloggerek krémjéről, a legolvasottabb oldalakról :) Amikor pedig megpillantottam a meghívót az e-mailes fiókomba el se hittem, hogy engem is meghívtak és, hogy igen, arra a délutánra én is egy leszek közülük. Egyből billentyűzetet ragadtam majd elkezdtem gépelni az örömhírt barátosnémnak, Zsófinak (Hard Candy), abban a reményben, hogy is kapott meghívót :) Szerencsére így is lett, így már ketten voltunk hivatalosak a Baldaszti étteremben megtartott rendezvényre. 

Zsófival együtt érkeztünk a helyre, mert vidéki "csirke" :D létére egy maga nem talál el a Keletitől az Andrássy útig, de nem is hibáztatom érte, mert Pest lássuk be nagy :D Ahogy beléptünk a helyre Klaudia, a márka menedzsere fogadott minket szívélyes mosollyal, ami már alapból megalapozta a hangulatunkat. Ezután pincérfiúk    hada vett körül minket és már rendeltük is tőlük a welcome koktélunkat, ami egy kávé alapú kutyulmány lett, mindesetre finom volt :D. Arról is gondoskodtak, hogy ne maradjunk éhen, rengeteg féle szendvicsek, falatkák, picike sütemények tömkelege volt nekünk kitéve :) Úgy bántak velünk mint a VIP vendégekkel, ami külön még különlegesebbé tette az eseményt.

A dekoráció külön tetszett, mert nagyon vidám, tavaszias hangulatú volt, mindenhová ahová csak lehetett sminktermékek voltak kitéve. Úgy éreztük magunkat mint a kisgyerekek a cukorkás boltba, vagy mint Gombóc Arthúr és a csoki esete :D Fel volt állítva egy dupla Essence és egy szimpla Catrice állvány, külön papír displayeken még az aktuális trendkiadások is helyet kaptak. Gondoljatok csak bele, 3 állvány tele sminkkel és egy biztonsági őr sincs ott, aki árgus szemekkel már majdnem a fenekedbe mászva lesné azt, mikor akarnád lenyúlni az egyik terméket :) Lassan mindenki a saját tempójába válogathatott, kipróbálhatott mindent amit szeretett volna, nem utolsó sorban ugyan olyan smink megszállott lányokkal voltam körülvéve mint amilyen én magam is vagyok :D 

Külön öröm volt számomra, hogy megismerhettem a blogok mögött rejtőző igazi embereket, akik egytől egyig kedves lányok :) Sajnos nem voltunk olyan sokan, de így legalább mindenkivel tudtunk egy kicsit beszélni, családiasra sikerült a hangulat. A tájékoztató alatt meghallgattunk egy prezentációt, a két márka mögött álló Cosnova nevű cégről, az idei trendekről és a jelen lévő limitált kollekciókról. A prezentációt a német cégképviselettől Christine tartotta Klaudia tolmácsolásában, de nagyon jó alkalom volt, hogy egy kicsit beszélgessek vele angolul a szépségápolásról is :)

Rengeteg tesztelni valót kaptunk, amiért külön köszönet, hiszen így minden újat kitudunk próbálni és megírni a véleményünket róluk nektek. A trendkiadások közül a Catrice Nyphelia fogott meg, a gyönyörű tollas végű műszempillájával és a vérnarancs színű lakkjával. Az Essenceből pedig a gyümölcsös kiadás fogott meg, legfőképpen az illatával!Ahogy az lenni szokás, a tájékoztató után beültünk a lányokkal a Sugar! Shopba, ittunk-ettünk mindenféle finomságot, most úgy érzem egy pár napig telítve van az édesség utáni vágyam :D

Élménybeszámoló - Törökország

Mint ahogy sokatok tudja, szerencsém volt elmenni két hétre Törökországba egy tanulmányi útra, aminek a neve USDEC volt. A témája pedig az Európai Uniós állampolgárság szerepe és helyzete volt, amit 10 országgal egyenként 6 fős csapatokkal beszéltünk meg. De kezdjük is az elején.

Az élet sodorta elém ezt a lehetőséget, mert igazából én egy másik utat pályáztam meg, ami szintén Törökországba szólt volna csak a témája sokkal inkább az én szakomba vágott volna. De úgy voltam vele ha oda nem jutottam be, de helyette felajánlották ezt miért ne fogadnám el. Két hét törökbe ingyen? :)) Hülyének is megéri nem, hogy nekem! Repülővel utaztunk oda és vissza is, mindkétszer átszállással. Oda bécsi majd vissza Münchenen keresztül. Innen üzenem annak a kedves illetőnek aki így vette meg a jegyünket, hogy majd ő is így utazzon Törökországba, majd megtapasztalja a repülés és a reptér szépségéit főleg, ha 5 órákat kell várnia:) Ebből gondolhatják, hogy maga az utazás nem volt egy leányálom, egy szerencsénk volt, hogy mindenhol van Starbucks, ott pedig internet :)

Az életmentő Starbucks

Március 3-án hajnali 4kor kellett kelnünk, hogy kiérjünk a Feri hegyi reptére ( nekem mindig is Feri hegy lesz kérem alásan :D), ahol 7:45-kor már indult is a gépünk Bécsbe, ahol ahogy már említettem 5 órát kellett várnunk. Ezután kora délután, indult tovább a gépünk Isztanbulba, körülbelül 5 órakor érhettünk oda, majd szintén 3 órát kellett várnunk, hogy beérjen a német csapat minket és együtt mehessünk tovább a cél államosunkhoz Sakarya Egyetemre. Így további 2 óra út várt ránk szóval majdnem este 11kor kerültünk ágyba. Azért írom le az időket, hogy érzékelni tudjátok, mennyit utaztunk mi aznap :D Szóval hajnali 4-s kelés és este 11kor ágyba fekvés :)

A kilátásunk

Elég meredek volt erre kelni :D

Megy le a nap 

A szállásunk egy jobb kollégiumhoz hasonlított, meglepően tiszta volt minden, bár azért azt hozzá kell tennem a két hét alatt egyszer voltak képesek kitakarítani a szobánkat, mondván ez egy kollégium, ide nem jár takarítónő... :) A recepción lévő török bácsi és nő nem tudott egyáltalán angolul, így egy kisebb fajta activityvé kerekedett ki mindig,  ha WC papírt szerettünk volna kérni tőlük, vagy csak a kulcsot akartuk ott hagyni :) Sajnos ez alapvetően jellemző a törökökre, hogy egyáltalán vagy nagyon nem keveset beszélnek angolul. Azt azért hozzá kell tennem, hogy emellett segítőkészek, vendégszeretőek, és a problémát mindig megpróbálják megoldani, feltéve ha eltudjuk nekik mutogatni :D Viszont a magyarokat imádják, akárhová mentünk mindig tudták, hogy magyarok vagyunk és utánunk kiáltották, hogy Magyarisztán :D

 

Ahogy már említettem Sakarya egyetembe mentünk, Adepazari városa mellé (Ázsiai részen található), egy gyönyörű hegynek a tetejére. A campus akkora volt, mint egy falu, közel 60 ezer diák tanult benne, még buszok is közlekedtek benne. A busz rendszer elég viccesen működött, meg volt határozva egy ár, de ha akartál kevesebbet is adhattál, senki nem szólt meg érte.Az alkudozás mindenhol jellemző volt, általában a fele árral kezdtünk és úgy próbáltuk még lejjebb vinni :) A kilátásunk, meg az egész környezet lélegzet elállító volt,  egyetlen egy hibával, hogy a fehér homokos pálmafás tenger part és 20 fok helyett, kaptunk egy szép hegyvidéki tavas tájat, néha hóval és maximum 10 fokkal :D Így kénytelen voltam, mindig legalább plusz még két réteg ruhát magamra vegyek, hiszen nem erre készültem :)

A reggelihez általában 20-25 percet kellett sétálnunk, mert arra sajnos busz pont nem járt, így minden napot egy kiadós sétával zártunk és nyitottunk :) A reggeli mindennap ugyan úgy nézett ki, olívabogyó, két féle sajt, főtt tojás, zsemle, paradicsom, uborka, néha valami felvágott és ha jutott akkor gyümölcslé. Az ebéd és a vacsora is hasonlóan izgalmasan telt :D Leves paradicsom vagy csicseriborsó, valami sült hús hozzá trutyi meg krumpli néha rizs :D Ennek köszönhetően sikerült lefogynom 4 kg-t :D Uzsira meg tízóraira, mindig voltak finom sós és édes aprósütemények, tea és kávé, ezeket mindig nagyon vártam :) De ne hogy azt higgyétek, hogy éheztem, ha tehettük lementünk a városba enni, mert ott a döner kebab 2-3 líra körül volt, ami mondjuk 260-400 ft körül mozgott :) Az árak nagyjából hasonlóak voltak mint itthon, viszont szép bőrcsizmát olcsóbban tudtok venni itt :)

Menza hami... :D

Tejföl poharas víz

Turkish Delight - Mindenképp kóstoljátok meg

Tudják ezek hogy kell élni :)

Gőzleme - Palacsinta és pita közti tészta megtöltve sajttal

Török kávé

Tradicionális alma tea

Magyar estet tartottunk, természetesen a jó ital nem hiányozhatott :)

Se a mangalica szalonna, Piros Arany, Balaton szelet :)

Az időbeosztásunk elég kötött volt, reggel 9:30tól kezdődtek az előadások és a workshopok, amik általában délután 5ig eltartottak, ezután mehettünk vacsorázni, este pedig volt egy kis időnk arra, hogy a többi nemzettel együtt legyünk. Egy elég nagy és nívós előadóteremben volt a helyünk, általában nemzettenként külön válva foglaltunk helyet.  Leginkább a csehekkel és az osztrákokkal találtuk meg a közös hangot, velünk voltunk a legtöbbet. A program nyelve, természetesen az angol volt, így minden ezen a nyelven folyt. Ez a két hét intenzív nyelvhasználat nagy lehetőség volt számomra, mert áprilisba tervezem letenni az idegenforgalmi nyelvvizsgámat. 

Prezentációt tartok

Szerencsénk volt két napot Isztambulban tölteni, hogy körbe járhassuk kicsit a várost és beleszippathassunk ennek a hatalmas cosmpolita city levegőjébe. Megnéztük a Topkapi szerájt, az Hagia Sophia-t és a Kék mecsetet. Egy napra török nőnek érezhettem magam, mert bebugyolált kendővel közlekedtem, megtisztelve ezzel a kultúrájukat :) Az Haiga Sophia egy lenyűgöző egyveleget képez a muzulmán és a keresztvény vallásból, maga az épület mécsesekkel van kivilágítva. A kék mecsetbe pedig csak mezítláb lehet belépni kivéve 12-13ig mert akkor ima óra van. Ha egyszer Isztanbulban jártok feltétlen kóstoljátok meg a narancs és gránátalma frissen facsart levét mert isteni finom :) Végül pedig sikerült eljutnunk a Nagy bazárba, a város egyik jelképéhez. Elég megdöbbentő volt a látképe, mikor beléptem, mert egy régi poros koszos bazárra számítottam, ehelyett egy nagyon tiszta modern, már már plázai minőségű hely volt. A nagy bazár pedig tényleg hatalmas, talán egy nap is kevés, hogy az ember bejárja. De itt is a jelszó az alkudozás volt! :) Amit érdemes venni, azaz olajbogyó, teák, fűszerek (ezeket vákum csomagolják) pisztárciás csokoládé, halva, kamu louis vuittonok :D.

Vasárnap ki hal Isztambul 

Kék mecset

Haiga Sophia

Nagy bazári tea árus

Szépséges jázmin tea, ami kinyílik a hő hatására

Boszporusz

Összességében nagyon élveztem ezt az utat, mert nagyon jó volt megismerni 9 kultúrát behatóbban a nyelvükkel együtt. Felbecsülhetetlen kapcsolatokat lehet kiépíteni Európa szerte, így ha bárhol jártok a világba, feltudtok keresni egy ismerőst, aki segít nektek vagy csak körbe kalauzol titeket. Így akinek van lehetősége ilyen intenzív Eramus programon részt venni, ne hezitáljon, mert minden percet megér :)

Remélem mindent leírtam amit szerettem volna, de ha van bármi kérdésetek szívesen fogadom :)