Ezt most hirtelen érzelmi indíttatásból írom nektek, de ne gondoljatok rosszra, ez csupa pozitív :) Azt szeretném megköszönni, hogy ennyien szerettek, olvastok, követtek. El nem tudjátok képzelni, mennyi erőt ad az mindennap, mikor holt fáradtan haza esek, az élettől is elmegy a kedvem, de akkor rátok gondolok, arra hogy várjátok a bejegyzéseket és hatalmas mosollyal neki állok posztolni. Lassan mindjárt itt a blog szülinapja, fél éve már hogy elkezdtem monitorra vetni a gondolataimat. Akkor még úgy voltam vele, ha végül is a családomon kívül senki nem olvassa úgy is jó. De aztán pár napra rá madarat lehetett velem fogatni, mikor megláttam az első követőm. Sikítva rohantam körbe a lakást, szüleim azt hitték megbolondultam, de nem csak szimplán boldog voltam :). De igazából ez az öröm minden követő után megmaradt, csak visítás maradt el, szüleim legnagyobb örömére :D Köszönök nektek minden kedves, szót, kommentet és azt hogy vagytok nekem. Remélem még sokáig fogjátok olvasni a virtuális gondolataimat :)
és csak így tovább!!! :D